A MiG-23-sok rövid egyiptomi körútja

Történelem

Egyiptom hosszú várakozás után végül 1974 elején kapta meg a hőn áhított új MiG-eket. 8 db MiG-23 MSz, 8 db MiG-23 BN, 4 db MiG-23 U változatot szállítottak le az észak-afrikai országnak. Viszonylag rövid ideig használták őket, mert miután megromlottak a kapcsolataik Moszkvával, 1975 végén kivonták őket a hadrendből és raktárra kerültek.

A hirtelen keletkezett vákuumot a nyugati nagyhatalmak próbálták kihasználni, így többek között a francia jelenlét kezdett el fokozódni a térségben. Ez elsősorban Mirage típusú vadászgépek eladásában nyilvánult meg.

Egyiptomnak az izraeli fegyverek egyértelmű minőségi fölényével szemben, korszerű és jobb fegyverekre volt szüksége, na és alkatrészekre, a meglévő szovjet fegyverek üzemben tartásához. A kialakult szükség és igény erővonalai mentén, USA és Kína felé sodródtak.

Így történhetett, hogy 1978-ban előbb Kínának szállítottak le a rendelkezésükre álló MiG-23 MSz és BN-ekből 2-2 darabot, megtoldva kb. egy tucat MiG-21-essel és KSZR-2 (AS-5 Kelt) levegő-föld rakétával. Cserébe alkatrészeket és műszaki támogatást kaptak a megmaradt szovjet eszközök üzemeltetéséhez.

Következő évben amerikai fegyverekért és alkatrészekért cserében USA megkapta a maradék MiG-23 MSz-eket, MiG-23 BN-eket, valamint egy századnyi MiG-21 MF-et, egy pár SzU-20-ast, Mi-8-ast és néhány KSZR-2 (AS-5 Kelt) levegő-föld rakétát.

Egyiptom így jutott korszerű AIM-9 Sidewinder rakétákhoz, melyeket később a MiG-21-esekre is függesztettek.

(A beszerzéseket az USAF ellenséges technológiák értékeléséért felelős speciális osztálya kapta, így az USA is a típus üzemeltetőjévé vált, persze más megfontolásokból kifolyólag, mint ahogy ezt a szovjet blokk „lelkes tagjai” és barátai tették)

Ezzel a MiG-23-sok egyiptomi útja itt véget is ért. Azaz csak majdnem, mivel a 80-as évek elején még szert tettek egy Líbiából rejtélyes módon átdezertált 23-asra, mely hamarosan ugyancsak az USA birtokába került.