A szíriai MiG-23-sok tűzkeresztsége

Történelem

Először is érdemes körül járni (figyelmen kívül hagyva a politikai aspektusokat), miért is terjedhetett el olyan jelentős mértékben ez a típus.

Az F-4 Phantom fölénye a MiG-21-ekkel szemben igényt teremtett egy nagyobb teljesítményű elfogóvadászra. A MiG-23 ezt az ígéretet hordozta magában, elérhető áron. Talán ezért is hívták a szegény ember Phantom-jának. (egyesek szerint voltak olyan megoldások az új MiG-en, melyeket a Vietnámban begyűjtött F-4-es roncsok tanulmányozása ihletett).

Zsákmányolt MiG-23MSz

Egy zsákmányolt MiG-23-as

A MiG-21-esekhez képest javult a hatótáv, a gyorsulás, a manőverezési sebességtartomány, a hordozható fegyver mennyisége és minősége, a fegyverrendszer, de a Phantom-hoz képest csak árban, gyorsulásban és csúcssebességben volt jobb. Itt meg is állhatunk, mert ennél messzebb nem jutott a típus a fő riválisához képest. Minden esetre méltó ellenfélnek számított egy kiképzett pilótával a fedélzetén a Phantom-mal szemben.

Már a kezdetekben nagyon sokat ártott a MiG-23-as reputációjának a típushoz tartozó fejlesztések lassúsága és a tömbön kívüli vásárlóközönség irányában mutatott bizalmatlanság a technológia átadását illetően. A politikai kapcsolatok ingatagok voltak ezekkel az országokkal, ezért tartottak a nyugati hírszerzés fokozott érdeklődésétől. Az ettől való félelem be is igazolódott Egyiptom esetében. Bár az egész felfogható egy önmagát generáló folyamat végének is.(ld. A MiG-23-ok rövid egyiptomi kőrutja)

Elterjedtségének köszönhetően sok háborúban, konfliktusban vett részt a típus. A legkorábbi és a legtöbb harcialkalmazás a Közel-Kelethez köthető.

A szíriai MiG-23-sok tűzkeresztsége

Bár Egyiptom már 1970-ben szeretett volna kapni az új MiG-ből, de ekkor még a Szovjetunióban sem állították hadrendbe.

Végül 1973-ban érkeztek meg az első lebutított MiG-23-sok (MSz verziók) Szíriába, Egyiptomba és Irakba. Gyakorlatilag egy MiG-21MF-et kaptak MiG-23-as bőrbe csomagolva.

A fedélzeti rendszerek és a fegyverzet is ugyan az volt. Ez elsőre meglehetősen nagy csalódást okozott a vevőknek. A továbbiakban az átképzések megkezdésével jött a következő negatív tapasztalat. Az ígéretekkel ellentétben a gép kiszolgálása és repülhetősége is bonyolultabb volt a 21-eshez képest. Az átképzések húzódtak és az alkatrész utánpótlás is akadozott.

A gépek és a személyzetek nem váltak bevethetővé az 1973-as Yom Kippur-i háborúra.

A szírek a kiképzések során is veszítettek pár gépet, így az 1974-ben a Golánon, a Hemron-hegy környékén zajló összecsapások idejére 8db MiG-23-as gépük maradt. Ezt az időszakot hívják War of Attrition-nak, vagy 4. Arab-Izraeli háborúnak is.

Erre az időszakra datálják a MiG-23-as típus első légigyőzelmét.

Történetesen Damaszkusztól északra egy tesztrepülést végrehajtó szíriai MiG-23 MSz, miután észlelt egy ellenséges, 8 gépes F-4 Phantom köteléket, észrevétlenül mögéjük fordult. 3db R-3Sz rakétát indított a mit sem sejtő gépekre, melyekből állítása szerint 2 Phantomot látott lezuhanni. A szétrebbenő gépek közül egyre rátapadva próbált pozícióba kerülni gépágyú tűz megnyitásához, amikor gépét - a későbbi elemzések alapján- két rakétatalálat érte a saját földi légvédelem SA-6-aitól. (NATO-Gainfull, Szu-KUB)

A mindkét oldalon 'rettegett' KUB

Talán ennek a szerencsés, légigyőzelemmel végződő esetnek is köszönhetően a MiG-23-as karrierje felívelő szakaszába került a Szír légierőben. További 24 db MiG-23MSz és BN érkezett az országba.

A vázolt incidens jelenetei híven igazolják a légiharc vérrel írt törvényeit, így érdemes egy kicsit itt elidőzni.

  • Az első amit a szír pilóta ügyesen kihasztnált a „First look, first shot, first kill” alaptörvény, ami magyarul annyit tesz, hogy aki először meglátja az ellenfelét, majd először lő, többnyire az a győztes.
  • A második törvényszerűség, amit a kötelék sértett, az a légtér kötelező, állandó vizuális pásztázása. Ellenséges légtérben ez létkérdés. A 8 izraeli kétüléses gépből (16 fő személyzet!) senki nem észlelte a közeledő ellenséget (szektor leosztás?). Vajon mit és merre néztek?
  • Harmadszor a „Check your six” alaptörvényt sem tartották be szigorúan. Magyarul, nem árt néha hátranézni, hátha ott egy rossz fiú.
  • A negyedik a „fratricide”, vagy „Blue on blue situation, esetünkben Red on red”. Ez a szarvas hiba a saját KUB egység szégyenlistáját gyarapítja. Ez alatt a terminológia alatt a saját erő tévedésből történő támadását érti a szakma. A rádioelektronikai zavarás és a hirtelen kialakult légihelyzet ellenére sem érthető, hogy miért a saját gépre indítottak rakétát (ráadásul 2-őt!!!), amelynek a vizuális jellegzetességei nem igazán téveszthetők össze a Phantom-éval.

Folytatva a történetet a rövid elemzés után, a következő fellépésre a Szír légierő MiG-23-asainak Líbia egén nyílt alkalma. Igaz, először csak 21-esekkel próbálkoztak, de 1981. áprilisában végre két MiG-23 MSz-t vezettek rá Skyhawk-okra. Az esetnek két légigyőzelem lett az eredménye, mely a 23-sok mérlegét javította.

Skyhawk

Erre az időszakra esett az izraeli légitámadás is az iraki atomreaktor ellen. Talán ezért sem vették fel levegőben a kesztyűt mindjárt az elején a Szírek légiakciói ellen, melyek zaklatták az izraeli földi erők szakadatlan nyomulását Bejrút fele.

A Szírek a Beka-völgyben lévő állásaikat féltve, folyamatosan támadták az ellenséges szárazföldi csapatokat.

További sikerként egy BQM-34 típusú felderítő robotrepülőgép lelövése került elkönyvelésre egy MiG-23 MF R-23R rakétája által. Másnap egy F-16-ost is jelentettek.

Megjelentek a MiG-21 Bisz-ek is a hadszíntéren és a Szírek már függesztették az új Szovjet rakétákat is, így az R-13M-eket és az R-60-sokat.

Az izraeli vezetés 1982. június 9-én tette meg az első komoly lépést a légtér ellenőrzésének megszerzésére. Egy összetett, először a földi irányítás radarjait kiiktató légicsapással kezdték, majd egy közel 100 gépes kötelékkel támadták a szír állásokat és vadászokat. Az izraeli oldalon F-4E Phantomok, A-4 Skyhawkok és Kfirek léptek a ringbe F16 és F15-ös oltalom alatt. A Beka-völgyben lévő előretolt szír radar állás nagy része, Kb. 19 db állomás került megsemmisítésre, vagy semlegesítésre az izraeli támadás első hullámában, majd a második hullámban folytatva a totális rádióelektronikai zavarást, az izraeli gépek támadták az összes szír földi és légi célpontot. A Szírek oldalán kb. félszáz MiG-21 és MiG-23 elfogóvadász próbált helyt állni a földi légvédelmi egységekkel együtt, gyér helyzetképpel és gyakorlatilag rádió kommunikációs kapcsolat nélkül.

F-15 Eagle

Kfir

A harcokban a MiG-23 MF-ek 3 légigyőzelmet jelentettek, három veszteséggel szemben.

A későbbiekben már az izraeli légierő szervezettebben lépett fel a libanoni légtérben. Kihasználták az E-2C Hawkeye nyújtotta lehetőségeket. Csapdákat állítottak a szír vadászoknak úton-útfélen.

Vadászaik elrejtőzhettek a völgyekben, miközben a levegőből kapták a céladatokat.

A Szírek is taktikát váltottak. Több hullámban és magasságban támadtak. A cél a vadászok lekötése volt a földi célok elleni csapásmérések idejére. Kiválóan megfelelt ehhez a MiG-25-ös, mely nagy magasságban, nagy sebességgel támadva elvonta a vadászokat. A többi típussal is hasonlóan, csak alacsonyabban a Szírek támadást színlelve, a maximális rakétaindítási táv előtt kicsivel visszafordultak, így igyekeztek az izraeli vadászokkal ellövetni a rakétákat hatótávon kívül. A másik megoldás az volt, hogy magukra húzva az ellenséget, próbálták becsalni őket a földi légvédelem zónájába. Ez persze, ha voltak is sikerek, sok veszteséggel járt a Szíreknek. Pontos helyzetkép és adatok hiányában ez a taktika meglehetősen rizikós. Mint tudjuk, az izraeliek rádió-elektronikai harcban sokkal erősebbnek bizonyultak, mellyel a szír fedélzeti és földi radarokkal a felderítést és vadászirányítást gyakorlatilag megbénították. A másik, súlyosabb probléma, ami egy ilyen taktika alkalmazhatóságára nézve kizáró ok, a szír gépek besugárzásjelzőjének a megbizhatatlansága. A szemléltetésre vehetjük alapul a boxot. Ha nem látjuk, hogy a jobbos elindult- elindulhatott (esetünkben ehhez kell a fedélzeti lokátor és a besugárzás jelző), vagy nem mondja valaki a ringen kívülről (esetünkben a vadászirányító), hogy az ellenfél és így a jobb öklének a hatótávja milyen messze van az orrunktól, könnyen beleszaladhatunk egy nagy pofonba.

Azért az egyik ilyen csapásmérést lefedő taktikázás során kialakult káoszban egy MiG-23MSz géppár sikeresen leszedett egy F-4E-t R-3Sz-el, de az izraeli F-15-ösök hamar lecsaptak rájuk és a végkimenetel nem volt kétséges. Mindkettő gép pilótája gyalog tért vissza a saját állások mögé.

F-4 Phantom

Libanon fölött a szír MiG-23MSz-ek két légigyőzelmet értek el négy veszteséggel szemben.

Csupán az 1982. júniusi összecsapások során, a Szírek szerint a repülőeszközök terén 85:21 volt a saját és az ellenség veszteségeinek aránya. Izrael a szír veszteségekkel nagyjából egyetért, de a saját veszteségeit nem ismeri el.